A Ház

Harminc éves a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház

Az építés és a fejlesztések bemutatása
Jezsuiták a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban - Bálint József SJ

A Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház építése és fejlesztései

1981-1983  I. ütem

A telken már álló és felújított családi házban az étterem, a főzőkonyha, a dolgozók szociális blokkja, valamint az iroda elhelyezése.

Az újonnan készült főépületben a kápolna, az előadóterem, a könyvtár, negyven lakóegység, valamint a gazdasági helyiségek kialakítása.

A felújított villát és a főépületet összekötő épületrészben a főbejárat és a recepció kialakítása.

1986

Az alsó kertben, a parkoló mentén a „B” épület megépítése, földszintjén garázsokkal, raktárakkal, a tetőtérben öt lakóegységgel.

1989

 Az étterem bővítése, a lépcsőház mellé lift beépítése

1991 – 1991  II. ütem

Az új szárny megépítése, klimatizált kápolna és konferenciateremmel, újabb három lakóegységgel, a főépülethez kapcsolódó összekötő folyosóval.

1999

Stáció és szabadtéri oltár megépítése a felső kertben.

2001

A „B” épületben diákszálló létrehozása.

2003

A diákszálló bővítése, a parkoló sportpályává alakítása.

2004

A Ház internetes honlapjának elkészítése, megnyitása.

2007

Konyhai gépek beszerzése, új számítógép, fénymásoló vásárlása, fotocellás ajtó beépítése.

2008

Kazánház felújítása, új kazánok beépítése.

2009

Ebédlő előtti kis parkoló kialakítása, szobák, fürdőszobák felújításának első üteme, új ágyak beszerzésének megkezdése.

2010

A Ház melletti szomszédos telek megvásárlása megfelelő parkoló kialakításának céljára. Szobák, fürdőszobák felújítási munkálatai második, harmadik ütemének befejezése.

2011

A nagykápolnával szemben az igazgatói szolgálati lakás és a szomszédos telken a nagy parkoló kialakítása.

2012

A „B” épület szobáinak, fürdőszobáinak felújítása, új számítógépek beszerzése, a főépület összes közösségi termének klimatizálása, a nagy parkoló bekerítése, fásítása, parkosítása, ebédlőben tálalószekrény kialakítása.

 Szilágyi János

Harminc éves a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház

Így történt!

A II. világháború után Magyarországon évtizedekig nem működhettek lelkigyakorlatos házak. Dr. Lékai László bíboros atya - aki 1976-1986-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt - már főpásztorko­dása kezdetén óhajtotta, majd később a megvalósításban elsődleges ér­deme volt, hogy Leányfalun ismét létrejöhetett egy otthon, amely a hit elmélyítését szolgálja. A telket 1947-ben a Köhler család adományozta a leányfalui római katolikus egyházközségnek. Az épület két ütemben készült, az első kivitelezése 1981 tavaszán indult, a második munkálatai 1991-1992 között kerültek sorra. Mindkét ütem, valamint a belső meg­jelenítés terveit Emődy Attila Ybl-díjas építész készítette. A nagyszerűen megalkotott forma valódi egységet alkot a tartalommal. A beruházási költség kétharmadát a német püspöki kar adományozta a magyar egy­háznak, így a méltó módon megvalósult első ütem házszentelését a német püspöki konferencia akkori elnöke: Höffner bíboros úr végezte 1983 Szent Ignác napján.

Szeretettel gondolunk Vajk Gyula prépost atyára, aki az építkezés pénzügyi felelőse volt.

Az Europaischer Hilfsfonds élén álló Valentiny Géza pápai prelátus atyának múlhatatlan érdemei vannak a felszentelt mű létrehozásában, sőt, az ő közreműködése és segítsége nélkül a második ütem el sem készülhetett volna. E helyen is nagyrabecsülésünket, tiszteletünket és hálás szeretetünket fejezzük ki Valentiny Géza atyának, kérve a Mindenha­tó áldását további életére, munkájára!

Soha nem feledjük Magyar Feri bácsinak, az Új Ember akkori főszerkesztőjének, és természetesen magának a hetilapnak, illetve vezetőinek, hogy segítői voltak e nagyszerű elgondolás végrehajtásának.

Köszönetet mondunk Akos Géza atyának, aki személyében és a Szent István Társulat igazgatójaként egyaránt mindenkor megértő támogatónk volt.

A ház életének talán legderűsebb szakasza volt, amikor a Jézus Szíve Népleányok, illetve a Magyarok Nagyasszonya Társaság tagjai - a rájuk jellemző mosollyal és hittel - szolgálták éveken át intézményünket. Különösen sokat köszönhetünk a Népleányoknak, hiszen az ő erőfeszítéseik eredménye az utóbb beépített lift.

Amikor a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház megkezdte működését (az első lelkigyakorlat 1983. szeptember 5-én kezdődött), a Magyar Jezsuita Rendtartomány még nem rendelkezett állami működési engedéllyel! Ennek ellenére kezdettől fogva elsősorban a jezsuita atyák a lelki ve­zetői az intézménynek, és állhatatos munkájuk, elhivatottságuk alappil­lére volt a házban folyó munkának.

Hálásan köszönjük a provinciális atyáknak - akiknek nevét rendfőnöki működésük időrendje szerint soroljuk fel -, hogy valamennyien a rend hivatásának tekintették házunk lelki vezetését.

P. Tamás János SJ (1978-1984)

P. Morlin Imre SJ (1984-1989)

P. Nemesszeghy Ervin SJ (1989-1995)

P. Ádám János SJ (1995-2001)

P. Nemesszeghy Ervin SJ (2001-)

Az építés és a fejlesztések bemutatása

1981-1983 I. ütem
A telken már álló és felújított családi házban az étterem, a főzőkonyha, a dolgozók szociális blokkja, valamint az iroda lett elhelyezve.
Az újonnan készült főépületben a kápolna, az előadóterem, a könyvtár, negyven lakóegység, valamint a gazdasági helyiségek kaptak helyet.
A felújított villát, illetve a főépületet összekötő épületrészben nyílik a főbejárat, és fogadja az érkezőket a recepció.

1986 Az alsó kertben, a parkoló mentén a "B" épület készült el, amelynek földszintjén garázsokat, raktárokat, illetve a tetőtérben öt lakóegységet alakítottunk ki.

1989 Megbővítettük az éttermet, és a lépcsőház mellé liftet telepítettünk.

1990-1991 II. ütem
Elkészült a klimatizált kápolna és konferenciaterem és újabb három lakóegység. Összekötő folyosó kapcsolja a főépülethez az új szárnyat.

1999 Stáció és szabadtéri oltár építése a felső kertben.

2001 A "B" épületben diákszállás létrehozása (két hálóterem).

2003 A diákszállás bővítése, a parkoló sportpályává alakítása.

A leányfalui lelkigyakorlatos ház - mint a magyar egyház egyik köz­ponti intézménye - a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tulajdoná­ban van, és a testület fenntartásában működik. A nehéz időszakokkal tarkított két évtized alatt a konferencia - sok esetben áldozatok árán is ­megtartotta házunk működőképességét, amiért több tízezer hívő ember érez hálát. A jelenlegi időszakban különösen nehéz helyzetben vannak az egyházi intézmények - ez alól házunk sem jelent kivétel -, ezért nagy szükségünk van az imára és a segítségnyújtás minden formájára.

Kegyelettel és nagyrabecsüléssel emlékezünk Lékai bíboros atyára, és kérjük Urunk bőséges kegyelmét Paskai László bíboros atya és Seregély István érsek atya felelősségteljes hivatására.

1983-tól 1992-ig néhai Koroncz László atya vezette az intézményt, majd 1992 és 1997 között P. Hevenesi János jezsuita atya volt az igazgató. 1997 óta - jelenleg is - Király Ernő atya áll a lelkigyakorlatos ház élén.

2005 augusztusa óta Gulyás Zsolt (egri egyházmegyés) atya,  a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház igazgatója.

Bálint József SJ: Jezsuiták a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban

Hogyan kerültek a jezsuiták a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba? Ez a kérdés különösképpen foglalkoztatta a közvéleményt húsz évvel ez­előtt, vagyis a lelkigyakorlatos ház történetének kezdetén -, de még ma­napság is találkozom olyan gondolkodással, amely valami homállyal bo­rított titkot gyanít a jezsuiták akkori működése mögött.

Első pillanatra nagyon is természetes, hogy a jezsuiták lelkigyakorla­tok tartását vállalták, mert hiszen XI. Piusz pápa mindenféle lelkigyakor­lat fő pártfogójaként Loyolai Szent Ignácot, rendünk alapítóját jelölte meg. Magyar szempontból a jezsuiták jelenléte különösen érthető, hi­szen a lelkigyakorlatos ház alapítója, Lékai László bíboros tudvalévőleg nyolc évig volt a jezsuiták növendéke Rómában, a Gergely-egyetem hall­gatójaként, és lakója az ugyancsak jezsuita vezetés alatt álló Collegium Germanicum et Hungaricumnak.

De van egy harmadik szempont is, amely viszont meglepődést válthat ki a jezsuiták lelkigyakorlatos házbeli szerepvállalásával kapcsolatban az indulás éveiben. Húsz évvel ezelőtt ugyanis még a kommunista rendszer uralkodott, és köztudott, hogy a jezsuita rend Magyarországon az állam által működési engedélyétől megfosztott szerzetesrendek közé tartozott. Jöttek is nyugatról (a londoni BBC rádióriportere, Hollandiából a kul­túrattasé és még sokan mások), és kérdezgették: Hogyan van az, hogy Magyarországon a jezsuita rend nem létezik, és a lelkigyakorlatos ház­ban állami engedéllyel mégis jezsuiták működhetnek? Lékai bíboros úr - híres volt jó humoráról - így válaszolt: .,Tudják, ez úgy van, mint az an­gol nyelv: másképpen írják és másképpen mondják!" Tréfával azonban mégsem lehet elütni a kérdés komoly megválaszolását. Ezt kísérlem most meg.

Először is afelől szeretném megnyugtatni az akkori és mostani gya­nakvókat, hogy mi úgynevezett III/III-as ügynöki szerepet nem vállaltunk sem írásban, sem szóban, mert azok az atyák, akik akkoriban elkezdtük a lelkigyakorlatos munkát, mindannyian börtönviselt jezsuiták voltunk, akik minden pillanatban inkább készen álltunk visszamenni a börtönbe, mintsem hogy bármiféle megalkuvást, titkosügynökösködést vállaltunk volna.

Másodszor: mi ezt a munkát P Arrupe, az akkori jezsuita rendfőnök utasítására vállaltuk. Annak megbízása alapján, aki 1978-as magyaror­szági látogatása alkalmával a makkosmáriai kegyhelyen bemutatott szentmise homíliájában azt mondta: "Ti vagytok a társaság legkedve­sebb gyermekei" -, majd amikor szentmise után megkérdeztük, hogy ezt minek alapján állítja, azt válaszolta: "A társaság történetében egye­dülálló, hogy egy föloszlatott rendtartomány még huszonnyolc évvel később is összetart, és a fogadalmakat megtartva hűségesen kitart hivatásában!"

Adódik azonban egy harmadik, érdekes, mondhatnám politikai ma­gyarázat is. 1972-ben volt Szent István születésének ezredik évfordulója. A külföldön élő magyar jezsuiták ebből az alkalomból Jugoszláviában engedélyt kértek és kaptak Tito államelnöktől, hogy a Vajdaságban a magyarok között missziókat tarthatnak. Magyarországi vonatkozásban ettől eltérő kéréssel rukkoltak elő külföldi magyar rendtestvéreink. Nevezetesen
azzal, hogy ha már itthon nem működhetnek lelkipásztorként a jezsuiták, akkor engedjék meg, hogy szabályszerű útlevéllel Amerikába mehessenek. Ott ugyanis nyolc magyar plébániát tartanak fönn a ma­gyar jezsuiták, hatot Kanadában, kettőt az Egyesült Államokban, és ége­tően nagy szükség volna az ottani lelkipásztori utánpótlásra. "Pártunk és kormányunk" akkori vezetői nagy zavarba jöttek, és végül a következő­ket mondták: "Nézzék, mi azt nem tehetjük meg, hogy kiengedjük az itteni jezsuitákat azon a címen, hogy itt nem működhetnek, mert akkor még azt fogják hinni nyugaton, hogy Magyarországon egyházüldözés van. Inkább maradjanak csak itthon az itteni jezsuiták. Nem adunk ugyan engedélyt, hogy papként működhessenek, de elnézzük, hogyha mégis végeznek lelkipásztori munkát."

Nos, ez az "elnézzük, hogy lelkipásztori munkát végeznek" alapelv változott át hivatalos engedéllyé 1983-ban, vagyis azokban az időkben, amikor már a Szovjetunióban is elkezdődött a .,peresztrojka" és az "emberarcú" szocializmus meghirdetése. Ez a politikai helyzet könnyítet­te meg Lékai bíboros úr munkáját is a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház alapításában és P. Arrupe az irányú kérését, hogy engedélyezzék a jezsu­iták működését a lelkigyakorlatos házban. De még azt is hozzá kell ten­nünk, hogy az engedély egyelőre csak a lelkigyakorlatos házon belüli működésre szólt - másutt azt továbbra is csak "elnézték" - végül 1989-ben megtörtént Magyarországon az összes szerzetesrend hivatalos rehabilitációja...

A házunkban bármikor is - fáradságot nem ismerő módon - lelkigyakorlatot tartó valamennyi atyáról szeretettel emlékezünk meg.

Most név szerint is felsoroljuk Őket:

Ailer Gáspár, Alszeghy Zoltán SJ, Ambrus Lóránt SJ, András Imre SJ, Ábrahám Béla SDB, Ács István püspök, Babos István SJ, Babály András, Bacsóka Pál, Bajcsy Lajos, Bajzáth Ferenc, Balogh Tamás, Barsi Balázs OFM, Bede Kálmán OP, Beer Miklós püspök, Benkő An­tal SJ, Beöthy Tamás SJ, Blanckenstein György, Blanckenstein Mik­lós, Bohán Béla SJ, Bolberitz Pál, Boros Zoltán, Bosák Nándor püs­pök, Bóday Jenő SJ, Brückner Ákos Előd O. Cist., Béky Gellért SJ, Békés Géza, Bálint József SJ, Bárány Béla, Bíró László püspök, Cserbák András, Csizmazia Rezső SJ, Dúl Géza, Erdős Mátyás, Farkas István Sch.P, Fábián István SJ, Felföldi László, Fila Lajos, Futó Károly, Földi Endre, Fórián-Szabó Zoltán Sch.P, Garadnay Balázs, Grál Jenő, Gyimesi István, Gyulai Oszkár, Gyulay Endre püspök, György Attila, Gáspár István, Hadler István, Hankovszky Miklós, Hefler Gábor, Hegyi János SJ, Herpy György, Hevenesi János SJ, Hofher József SJ, Horváth Zoltán, Ihnát János, Illés Albert SJ, Illés Béla SJ, Jeleníts István Sch.P, Juhász Géza, Juhász Gábor, Kabar Sándor, Kamarás Mihály OFM, Katona Farkas O.Cist., Kató Csaba, Kelényi Tamás, Kelényi Ti­bor SJ, Kerekes Károly O.Cist., Keresztes Szilárd püspök, Kereszthegyi Gyula Albin, Kerkai Jenő SJ, Keszthelyi Ferenc püspök, Király Ernő, Kíss Ulrich SJ, Kondás Sándor, Kruppa Levente, Krusac József Kránitz Mihály, Kuklay Antal, Kósa Ferenc, Ladocsi Gáspár püspök, Lambert Zoltán, Lang Siegfried, Legeza József Linzenbold József Lukács László Sch.P, Lukács Vilmos, Michael Marsch OP, Mehrle Tamás OP, Melles Tivadar, Mezei István, Molnár Béla, Morfin Imre SJ, Mosolygó Marcell. Müller György. Mádai István, Márffy Gyufa érsek, Márton Mi­hály, Mátéffy Balázs, Nagy Károly, Nemes Ödön SJ, Nemeshegyi Pé­ter SJ, Nemesszeghy Ervin SJ, Obbágy Miklós, Oloffsson Piacid OSB, Orosz Lőrinc, Osztie Zoltán, Őrsy László SJ, Pajor András, Papp Tiha­mér, Pethő Sándor, Polgári László, Pálos Antal SJ, Pákozdi István, Pásztor Bazil, Reisz Pál OFM, Rostás Sándor SVD, Seregély István ér­sek, Somfai Béla SJ, Spányi Antal püspök, Stella Leontin, Szabó And­rás, Szabó Ferenc SJ, Szabó Géza, Szabó János, Szabó József, Szabó József OFM, Szabó László SJ, Szecsődi Péter, Szenes István, Szláby Tibor, Szokira János, Székely János, Sóti János SJ, Takács Alajos, Takáts Ervin Sch.P, Tamás Barna, Tamás József Tarjányi Béla, Temesi József SJ, Tuba Iván Sch.P, Ugrin Béla SJ, Valentiny Géza, Varga Kapisztrán OFM, Varga Lajos, Veres András püspök, Vértesaljai László SJ, Voleszky Tibor, Vácz Jenő SJ, Várnai Jakab OFM, Walper Ferenc, Weissmahr Béla SJ, Zahar Béla.

Vissza a lap tetejére