|
A Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház története -P. Bálint József SJ visszatekintésében |
|
BemutatkozásA zaj civilizációjából a csend hív ki minket. Félünk a csöndtől, szinte menekülünk előle, mert az nem más, mint egy belső tükör, amelybe óhatatlanul bele kell tekintenünk, ha nem akarjuk becsapni önmagunkat. "Aki veszi a bátorságot, hogy csendben maradjon, az felfedezi Isten jelenlétét." (Marie-Michel OCD) - Újra meg újra szükségünk van arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapok fölgyorsult tempójából: az elcsöndesedésre, az önmagunkkal való szembesülésre Istenben. A csend szeretetében válhatunk finom hallású emberekké, akik tudomásul veszik Istent, akik érette elfelejtik önmagukat, és akik ott is észreveszik jelenlétét, hangját, ahol mások semmit sem hallanak. Isten műve az, hogy valaki hallani tud, nem az emberé, és a csönd az az atmoszféra, amelyben a fül megnyílhat a hallásra. Ehhez azonban föl kell fedeznünk értékét, amelyben tiszta figyelemmé válunk az iránt, ami a lényeg, mert benne Valaki elkötelező erővel szólít meg, és erre válaszolnunk kell. Ha elveszítjük a kapcsolatot Istennel, embertársainkkal szemben is érzéketlenné válunk. A legtöbb, amit tehetünk a lélek kiüresedése ellen, hogy ápoljuk érzékünket az imádság, az elmélkedés, a szemlélődés iránt. Vajon mit és hogyan adunk tovább, ha nem hagyunk időt magunknak az elmélyülésre, életünk áttekintésére? A lelkigyakorlatok lehetőséget adnak, hogy sajátos nézőpontból közelítve fölkutassuk Isten reánk vonatkozó akaratát az éppen adott élethelyzetben, és segítenek megalapozni a helyes döntést. Az erre való fölkészülésben kíván segítséget nyújtani mind az egyének, mind a közösségek számára a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, ahol a külső csend adott, a belső csönd megteremtése pedig rajtunk múlik. A LELKIGYAKORLATOS HÁZ FELADATA A lelkigyakorlatos ház betöltendő feladatát Lékai bíboros 1979 márciusában a következőképpen fogalmazta meg: „Híveink… lelki elmélyülésre vágyakoznak… de sokan közülük szeretnének ezen kívül több ismeretet szerezni a katolikus hitről. A legtöbbjük azonban nem tud annyi időt fordítani erre, mint a teológiai akadémiák világi, levelező tagozatainak résztvevői, de egy hetet /hétfőtől szombatig/ szívesen áldoznának arra, hogy estétől reggelig a lelkigyakorlatos ház csendjében keressék az Istent, és nappal a hitvizsgáló értelmével forduljanak hozzá. Nem egy minden vonatkozásban magas szintű absztrakt formában, hanem életközelben. Ezt a bensőséget kínálja a lelkigyakorlatos ház”. A későbbiekben ez a terv még bővülhet és konkretizálódhat: Nem kevés azoknak a száma, akik a három éves levelező teológiai tanfolyam elvégzése után szívesen állítanák tudásukat az egyház szolgálatába. Másik oldalról tekintve, az egyháznak is sürgető szüksége van arra, hogy az egyre kevesebb lelkész helyére megfelelően képzett világiakat állítson. A lelkigondozásból nem csupán az a több ezer szerzetes hiányzik, akiknek a rendek 1950 évi felosztása után működési engedélyét visszavonták, de az ország lelkészi állománya is annyira elöregedett már, hogy az idős papok halálozása következtében a papság létszáma évente átlagosan 50 fővel csökken. Ez a körülmény a hívek lelkigondozói ellátásában előbb-utóbb katasztrófához vezet. Lékai bíboros 1982-ben a Magyar Püspöki Kar ad limina látogatása alkalmával a pápánál mondott előterjesztésében nyomatékosan utalt arra, hogy a hívők pasztorális képzését kell a lelkigyakorlatos ház egyik legfontosabb feladatának tekinteni: „ A lelkigyakorlatos házban a hívők katolikus hitük mélyebb érzületét nyerhetik el azáltal, hogy ott a lelkigondozásra felkészítést kapnak, és lakóhelyükre visszatéve, lelkészeiknek segítséget nyújthatnak az istentisztelet, a hitoktatás, az áldoztatás, stb. feladatainak ellátásában. Így a kiképzett hívők beállításával némiképp ellensúlyozni lehetne a lelkészhiányt; hasonlóan ahhoz, ahogy ez a török hódoltság idejében történt, amikor a püspök által megbízott licenciátusok egész sora teljesített meghatározott lelkigondozói feladatokat, hogy a katolikus hitet megőrizzék.” Lékai bíboros 1982. októberi körlevelében utalt azokra a folyamatban lévő tárgyalásokra, amelyek arra irányulnak, hogy a levelező tagozatot végzettek megfelelő képzés után bevonhatóak legyenek a hitoktatási munkába, ezen kívül gondolnak a laikusok olyan jellegű képzésére is, amellyel a plébániai filiákon önálló istentiszteleteket is tarthatnak. Tehát a lelkigyakorlatos ház feladata kétirányú: a hívek képzésének és lelki elmélyülésének biztosítása. Az Új Ember főszerkesztője ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Elsőrangúnak kell tekinteni, hogy olyan híveket fogadjon, akik szeretnének a hitben elmélyülni, és készek arra, hogy képzett laikusként a lelkész oldalán álljanak a lelkigondozói tevékenység segítésében, a családi életre és a gyermekek nevelésében a krisztusi út követéséhez, továbbá megfelelő keretet biztosítson a házasságra készülő fiatal párok felkészítéséhez. A PROGRAM GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA A lelkigyakorlatos ház propagálását az egyes egyházmegyéknek kell vállalniuk. A sorrend, amelyben az egyes egyházmegyék csoportjaikat Leányfalura küldhetik, már meg van határozva. Minden egyházmegye a megállapított terv szerint küldhet egy-egy 30 fős férfi és női csoportot a lelkigyakorlatos házba, akik hétfő déltől szombat reggelig 4 és félnapos lelkigyakorlattal egybekötött tanfolyamot végeznek el. A képzés – amelyet a csoporttal érkező egyházmegyei lelkész vezet, - magába foglalja a vallási ismeretek elmélyítését és bővítését épp úgy, mint a lelkigondozói gyakorlatot. A lelkigyakorlatokat, a hitmélyítést jezsuita páterek vezetik. Az utóbb említett tényt a következő körülményekre lehet visszavezetni: Pedro Arrupe jezsuita generális 1978 évi magyarországi látogatása során megállapodott az illetékes állami szervekkel, hogy a leányfalui lelkigyakorlatok irányítását jezsuita páterek vállalják, akiket e célra két éven keresztül Rómában képeznek ki. Eddig név szerint 6 személyt jelöltek ki. Ez az engedmény az állam részéről még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jezsuita rend működését Magyarországon ismét engedélyeznék, s abban sincs még megállapodás, ki legyen a lelkigyakorlatos ház jelenleg 60 éves vezetőjének utódja. A LEÁNYFALUI LELKIGYAKORLATOS HÁZ FELAVATÁSÁRÓL Gyulai Ernő kommentárja a világhíradóban. „Még ha nem becsüljük is túl a jelentőségét, annyit mindenképpen el kell ismernünk, hogy a leányfalui lelkigyakorlatos ház megépítése a magyar katolikus egyház figyelemreméltó teljesítménye és az állammal való kapcsolatok útján is fontos állomás. Hiszen állami hozzájárulás és jóváhagyás nélkül aligha valósulhatott volna meg. A lelkigyakorlatos ház létesítése körüli állami közreműködés logikus következménye volt, hogy a felszentelési ünnepségen Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője is jelen volt. Lékai László bíborosnak, akinek régi szívügye volt a ház megépítése, sikerült ebből az alkalomból több külföldi egyházi férfiút a megnyitó ünnepségen való részvételre bírni. A felszentelési szertartás nem kisebb személyiség vezette, mint Josef Höffner bíboros, kölni érsek, a világegyházban különleges tekintélynek örvendő nyugat-német főpap. A Kathpress osztrák katolikus hírügynökség érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a II. világháború befejezése, ill. a kommunista hatalomátvétel óta ez az első eset, hogy Magyarországon a leányfaluihoz hasonló intézmény megnyitja kapuit. Az új lelkigyakorlatos ház a katolikus hitélet egy központjává válik, amelyek a tervek szerint évente mintegy másfél ezer férfi és nőnek nyílik alkalma, hogy vallásos hitében elmélyedjen, és katolikus meggyőződésében megerősödjék. A lelkigyakorlatos házat jezsuita atyák vezetik. A jezsuita rendet - másokkal együtt – 1950-ben feloszlatták Magyarországon, de ezt a Szentszék soha el nem ismerte. A közelmúltban a rend vezetői többször is ellátogattak Magyarországra, egyházi és világi személyekkel tárgyaltak és a fejlődő kapcsolatok jele, hogy jezsuiták kerülnek az új egyházi központ élére. A jezsuitáknak ilyen házak vezetésében nagy gyakorlatuk van. Betiltásuk előtt is ők irányították a budai lelkigyakorlatos ház, a Manréza munkáját. Lékai bíborosnak elégtételül szolgálhat, hogy régi vágya megvalósult és Leányfalun áll a lelkigyakorlatos ház. A prímás ezt az intézményt mindig megemlítette, amikor az egyházi hierarchia előtt álló célokról beszélt és már az építési munka megindulásában is annak a jelét látta, hogy mégiscsak a kis lépések politikája az egyetlen lehetséges taktika az egyház és az állam viszonyában. Ez kínálja azt az eredményt, amely más úton aligha vívható ki. Most nyilván jogos büszkeséggel tekinthet művére és méltán fogja immár bizonyítékként felhasználni számos belső és külső kritikusával szemben. Bárhogyan gondolkodjunk is a bíboros egyházpolitikai taktikájáról, az kétségtelennek látszik, hogy Leányfalu fontos állomás és semmiképpen nem lebecsülendő eredmény, amely mindenképpen alkalmas arra, hogy a katolikus egyház és a kormányzat közötti viszonyt, az együttműködés légkörét javítsa, és az eddiginél kedvezőbb kiinduló pontot kínálja további lépések számára.” A Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház történeteP. Bálint József SJ visszatekintésében1983. július 31-én, Szent Ignác emléknapján szentelte föl Höffner bíboros úr, kölni érsek a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házat. Abban az időben valóságos csodának számított ez az esemény, hiszen javában élte világát az ún. szocialista uralmi rendszer. Elsősorban Lékai László bíboros úr kezdeményező bátorságának volt köszönhető, hogy ez a csoda megtörténhetett, aki egészen haláláig legkedvesebb művének tekintette a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házat. Azután köszönhető a Köhler-Kölley családnak tagjainak, akik a telket a rajta lévő épülettel az Egyháznak ajándékozták. A Magyar Katolikus Püspöki Kar pedig mintegy saját gyermekévé fogadta a lelkigyakorlatos házat, és folyamatosan gondoskodik fenntartásáról. Meg kell emlékeznünk a Koroncz László első igazgató úr által létrehozott baráti kör tagjairól, akik vállalják, hogy évről-évre komoly összegekkel támogatják a házat. A magyar papság a kezdet kezdetén külföldi mise-intenciók vállalásával ugyancsak hatalmas összeggel járult hozzá az intézmény létrejöttéhez. Külön említést érdemel a Jézus Szíve Népleányok Társasága, melynek nővérei két kezük munkájával és komoly pénzösszegekkel is hozzájárultak a működéshez. A külföldi segélyek elnyerésében nagy szerepe van Valentiny Géza kanonok úrnak, akinek mindig a legalkalmasabb időben sikerült újból és újból megnyitni a nyugati pénzforrások csapjait. Elismerés illeti továbbá a kivitelező Emődy Attila Ybl-díjas építészmérnök urat, aki egységes stílusban művészi alkotást hozott létre. Isten gondolta el és akarta a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház létrejöttét éppen abban az évben, amikor Szent Gellért, Szent István és Szent Imre oltárra emelésének 900 éves évfordulóját ünnepelte a magyar kereszténység. Azóta keresztény magyar szentéllyé vált a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, ahol folyamatosan zeng a hálaadó ének: Téged Isten dicsérünk, téged Úrnak ismerünk, téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel... Tisztelettel emlékezünk meg a ház három lelki igazgatójáról: Koroncz Lászlóról, P. Hevenesi Jánosról és Király Ernőről, akik szellemi és fizikai munkájukkal szolgálták a lelkigyakorlatos ház céljait. Mint a sivatagi forgószél, úgy kapott el bennünket a munka sodrása Leányfalun 1983 szeptemberében. Először még velünk voltak P. Takács István és P. Ruppert Pál, akik szintén Rómában kaptak kiképzést. Október végén azonban egyedül maradtunk: P. Morlin Imre és én. Megkezdődött a non-stop program. P. Morlinnak csakhamar hetekre elment a hangja. Úgy éreztem, hogy sem a nyelvem, sem az agykerekeim nem forognak már. Kétségbeesetten fordultunk Lékai bíboros úrhoz, hogy más jezsuitákat is bevonhassunk a munkába, mert egyszerűen nem bírtuk az iramot. Az Állami Egyházügyi Hivatal ugyanis kezdetben csak néhányunknak engedélyezte az itteni munkát. Így kezdtünk lassanként másokat is bevonni, mindig külön engedéllyel. Végül az államiak megunták a sok külön engedélyt, és azt mondták: Hagyják már abba ezt az állandó külön kérvényezést, ha szükség van jezsuitákra, akkor vonják be azokat, akiket jónak látnak. Az első tíz év alatt háromszor annyian fordultak meg a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, mint a régi Manrézában. Jómagam 1983-89 között végeztem ott a lelkigyakorlatokat. A ház életében "hármas csodát" tapasztaltunk meg. Az első csoda a keletkezés csodája: kommunista rendszerben lelkigyakorlatos ház épült, jezsuiták közreműködésével, vagyis az állam által akkor még el nem ismert szerzetesrenddel. Magyarországon hivatalosan ekkor még nem volt jezsuita rend, de működő jezsuiták mégis voltak. Külföldi érdeklődésre Lékai bíboros humorosan így válaszolt: Tudják, ez úgy van, mint az angol nyelv, másként írják, és másként olvassák! A második csoda a fönnmaradás csodája. Még a jezsuiták között is akadtak olyanok, akik azzal rémisztgettek bennünket, hogy egy év múlva be kell zárnunk, mert nem tudjuk megtölteni a házat. Kik azok - kérdezték -, akik több évtizedes ateista rendszer után lelkigyakorlatot akarnak majd végezni? - Nem volt igazuk. Non-stop programokat kellett bevezetnünk, mert annyian jelentkeztek, hogy nem győztük őket fogadni. A harmadik csoda a működés csodája, a lelki eredmény. Valóságos lelki szanatóriummá vált a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, amivel persze nem elégedtünk meg. Az apostoli lelkiséget, a zsinat szellemében kezdettől fogva legfőbb feladatunknak tekintettük. Mi a lelkigyakorlatok vezetői igaz lélekkel tanúsítjuk a Szentlélek Úristen folyamatos és rendkívüli kiáradását - itt a Pilis-hegység Duna felé tekintő oldalában, hátunk mögött a Boldog Özséb remetéi által beimádkozott tájegységgel. A legelső időkben szinte nem tudtunk hová lenni a csodálattól, hogy szerte az országban a marxista-materialista hamuréteg alatt miként izzik a Szentlélek parazsa, és csupán egy jótékony szélviharnak kellett jönnie, amely elfújta a hamuréteget és lángra lobbant a szunnyadó parázs. Ezt a lángra lobbanást háromszor is megtapasztaltuk: a két pápai látogatáskor és a keresztény magyarság jubileumi ünnepségei alkalmával. Azóta azonban újabb és újabb hamuréteg keletkezett, sőt a régiből is jócskán maradt. Ezért eleget kell tennünk a megújulás kötelezettségének. Megújulni a Szentlélekben, mert az evangéliumi történelembölcselet alapelve, a konkoly és a búza példázata alapján arra int bennünket, hogy a jónak és a rossznak párhuzamos jelenléte a világtörténelem végéig tart, ami folyamatos lelki munkára és harcra kötelez mindannyiunkat. - Múltunk a reményünk, jövőnk Krisztus! Két szó van láthatatlanul fölírva lelkigyakorlatos házunk bejárata fölé: ÖRÖM és REMÉNY! Az evangélium lényegére és a II. Vatikáni Zsinat egyik legfontosabb okmányára utal, amely az Egyház hivatásáról szól a modern társadalomban. Ezt a kettős hivatást akarja betölteni a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, hogy továbbra is a rendkívüli kegyelmek forrása legyen az egész keresztény magyar társadalom számára. |
|
|
|
|